Dűne Istencsászára

II. Leto immáron 3500 éve uralkodik az univerzumban, kezében tartva az emberiség sorsát. Azonban ezt nem mindenki nézi jó szemmel.

A kötet az Istencsászár bukásának történetét meséli el.

Mi a véleményetek a kötetről, és az abban leírt eseményekről?

Szerintem ez a hat rész leggyengébb kötete. Bár sok éve olvastam, bennem az maradt meg, hogy nagyon sokszor félreraktam, "pihentettem", mert a történet vezetése túl lassú, vontatott volt számomra. Bár azt elimserem, hogy a könyv alapszituációját érdekesnek tartottam, de a D. Gyermekei után meröben mást kaptam, mint amire számítottam. Viszont, hogy ellentmondásba keveredjek, a D. Istencsászára után hamar elkezdtem olvasni az új kötetet!....

Mikor először olvastam (úgy kb. 12 éve), akkor nekem is nagyon szokatlan volt, hogy nem olyan olvasmányos, mint a Dűne Gyermekei volt. Eleinte nem is tetszett, de mivel nekem a Mester Dűne könyveinek az első harmadaán nekem mindig kínszenvedés volt áthámozni magamat (az első 200 oldallal mindig 2 hétig küzdöttem, hogy aztán a második 400-at 2 nap alatt elolvassam, ugyanis akkor pörögtek fel a dolgok), gondoltam ez is változni fog. Habár nem volt olyan pörgős mint az előző kötetek, de végén az egészet látva ez is tetszett nekem. Amúgy a Mester szerintem ettől a kötettől kezdve egy írói stílust váltott, és sokkal inkáb a filozofálgatás és a gondolkodásra késztetés irányába ment el. Ebből a kötetből amúgy nekem Siona, és Hwi Noree voltak a kedvenc karaktereim, úgy emlékszem.

Szerintem egy atmeneti konyv! Elsosorban az atmenet regenye. Bemutatja, hogy hova jut az emberiseg az alatt a kis ido alatt meg uralkodik, hogyan valtozik meg a tarsadalom es a hatalmi poziciok, stb.
Ja amugy neha atolvasom az egesz sorozatot, hogy frissuljon az emlek es, hogy oszinte legyek meg mindig talalok bennuk ujdonsagot...

Igen, mindenképpen az átmenet, ez a kötet korban el is kkülönül a többitől, mert az ez előtti kötetek is egy korban játszódnak, és az ezt követő kötetetk is közvetlen folytatásai egymásnak. Csak ez a kötet különül el időben teljesen a többitől.