Előjáték a Dűnéhez

Ez a trilógia (Az Atreides ház, A Harkonnen ház, A Corrino ház) Frank Herbert Dűne történetének közvetlen előzményeit meséli el. A Dűne világának újdonsült rajongói sokan ezekkel a könyvekkel találkoztak először, azonban ők emiatt máshogyan viszonyulnak Frank Herbert műveihez.

Mi a véleményetek a trilógiáról?

Nem gondolom, hogy máshogyan viszonyulnának hozzá, egyszerűen látszik, hogy más stílusban íródtak, ennyi. Akinek tetszett ez a trilógia biztosan nem fogja kihagyni Frank Herbert eredeti alkotásait.

oscar99

Szerintem félreérthettél. Én itt arra gondolok, hogy aki ezeket a könyveket olvassa először, és nem az eredeti történetet, abban óhatatlanul is más kép fog kialakulni a Dűnéről, mint amilyet az eredeti történet sugall. Egyszerűen a másfajta írói stílus, illetve a történet miatt. Találkoztam már olyannal, hogy valaki ezeket elolvasta, majd mikor belekezdett a Frank Herbert által írt eredetibe, hatalmasat csalódott, és le istette az egészet, mert "Mi az hogy nincsen sehol a Vernius ház!?", "Mit filozofál ez itt össze-vissza!?" meg hasonló ilyen gondjai voltak.

Én erről beszéltem, és én úgy gondolom ez nem egy nyerő dolog. Én emiatt egyébként mindenkinek, aki nem ismeri a Dűnét, azt szoktam javasolni, hogy Frank Herbert könyveivel kezdje el. Az új könyvek szerintem úgymond kiegészítésként, magyarázatként szolgálnak a az eredeti történethez. Egyébként a Vadászokat még nem olvastam, de a többi nekem is tetszett, de én természetesen az eredeti könyveket olvastam először.

Én magam is az eredeti könyveket olvastam először, de azonnal magukkal ragadtak, és egyáltalán nem tartottam "filózófikusnak" az után sem, hogy elolvastam az új regényeket. Azok nem is tükrözhetik Frank Herbert szellemét, hiszen csak Ő maga bonthatta volna ki igazán az előzményeket is (már ha akarta volna), de sajnos ezt már nem fogjuk megtudni.

oscar99

shai-hulud írta:

Én magam is az eredeti könyveket olvastam először, de azonnal magukkal ragadtak, és egyáltalán nem tartottam "filózófikusnak" az után sem, hogy elolvastam az új regényeket. Azok nem is tükrözhetik Frank Herbert szellemét, hiszen csak Ő maga bonthatta volna ki igazán az előzményeket is (már ha akarta volna), de sajnos ezt már nem fogjuk megtudni.

oscar99

Így van éppen ez az. Aki nem az eredetivel kezdte, annak az előzmények lesznek óhatatlanul is az "etalon", és emiatt áll mindjárt teljesen máshogyan a kérdéshez.

Nekem úgy volt hogy emlékeim szerint 11 éves koromban került először kezembe a Dűne. De lévén 11 évesen nem voltam elég érett a mesterműhöz, hamar beleuntam és letettem. Majd másfél évre rá, elkezdtem olvasni az Atreides-házat. Le se tudtam tenni, és olvastam a könyveket a Dűne Messiásáig. Persze meglepődtem hogy hova tűnt a Vernius-ház, de utána úgy megfogott a Dűne, hogy nagyon... Az előjáték trilógiában még voltak olyan részek, amik nem mondom hogy unalmasak voltak, de volt hogy az agyam máshol járt mint amit olvastam. De a Dűne az nagyon tetszett. És minden újraolvasásnál új és új dolgokat fedezek fel benne. Ez az egyetlen kötet ami megvan egyébként...

Sajnos a folytatásához, a Messiáshoz elég nehéz most a hozzájutás, mert a keménytáblás könyvek közül az jött ki a legutoljára. Antikváriumokon kívül érdemes megnézni a vaterán például, néha fel szokott tűnni belőle egy-egy példány (a régi kiadásból most is van fent példány, a Dűne Gyermekeiből viszont úgy látom van egy példány most is, de azt múlt héten pl. mintha a kaposváti Alexandrában is láttam volna egy-kettőt.

Esetleg előjegyezni tudsz rá itt: előjegyzés az antikvarium.hu-n
de az bizonytalan, hogy mikor bukkan fel egy példány valahol.